|
2001. Okt. 18. Csütörtök
Tolnai Népújság 8.old., Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hírlap 6.old., Új Néplap,
Somogyi Hírlap 8.old.
Plakátkampány az erőszak ellen
A családon belüli erőszak ellen indít mától
három hónapon át tartó plakátkampányt a Nők a Nőkért - Együtt az Erőszak Ellen
(NaNE) Egyesület. A képek öt forgalmas budapesti aluljáróban
láthatók.
Az egyesület tagjai a Keleti és a Nyugati pályaudvarnál, a Moszkva és a Lehel
téren, valamint a Népstadionnál található aluljárókban helyezik el a plakátokat.
A szervezet célja, hogy a képekkel felhívják a figyelmet: minden ötödik nőt
ver a férje vagy az élettársa. A NaNE képviselői rá
akarnak mutatni arra, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy.
Wirth Judit, az egyesület munkatársa elmondta, hogy a szervezet segélyvonalán
az elmúlt fél évben több mint 2500-an jelentkeztek, és szinte minden esetben
nők voltak a családban történt erőszakos esetek
szenvedő alanyai. Több esetben is előfordult, hogy nem maguk a sértettek, hanem
valaki a baráti körből, esetleg a rokonok közül kérte az egyesület
segítségét.
A szervezet által közölt adatok szerint Magyarországon hetente legalább egy
nő halála családon belül elkövetett erőszak
közvetlen következménye. Sokkal több azonban azoknak az áldozatoknak a száma,
akiknek az erőszak közvetetten okozza halálukat, például öngyilkosok lettek. A
bántalmazás valamilyen formáját elszenvedő nők száma meghaladja az
egymilliót.
Az egyesület rámutatott, hogy Magyarországon - Európa számos más államával
ellentétben - nem minősül bűncselekménynek a családon belüli erőszak.
***
2001. Okt. 18. Csütörtök
Népszabadság 6. old.
Budapesti civil plakátkampány
Plakátkampányt kezd a fővárosban a Nők a Nőkért
Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) Egyesület - jelentették be szerdán a szervezet
képviselői. Akciójukkal egyebek mellett arra szeretnék felhívni a figyelmet,
hogy a családon belüli erőszak nem magánügy.
Az egyesület tájékoztatása szerint Magyarországon a nők húsz százaléka,
azaz több mint félmillió nő számára a
családon belüli erőszak közvetlen fizikai fenyegetettséget és verést jelent.
Hazánkban - óvatos becslések alapján - hetente egy nőt vernek agyon, és
valószínűleg többször ennyien halnak bele az erőszak következményeibe.
A NaNE Egyesület úgy tapasztalja, hogy a családon belüli erőszak
áldozatai idehaza sem kellő jogvédelemben, sem
társadalmi támogatásban nem részesülnek. A rendőrök, ha családon belüli
erőszakról kapnak értesítést, a legtöbb esetben ki sem mennek a helyszínre, ha
mégis megteszik, gyakran lebeszélik az áldozatot arról, hogy feljelentést
tegyen.
A civil szervezet úgy véli, a családon belüli erőszak akkor szűntethető és előzhető meg, ha a külvilág
nem hunyja be a szemét, hanem segítséget nyújt az áldozatoknak, elítéli az
erőszakot, a törvényalkotókra és a törvények alkalmazóira pedig nagyobb nyomást
gyakorol.
***
okt. 18. Csütörtök
Blikk, 4. old. (kis szürke keretben)
Erőszakellenes plakátok
Három hónapon át tartó plakátkampány indul az erőszak ellen a főváros öt aluljárójában. A képek arra
hívják fel a figyelmet, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy.
***
október 18.
Magyar Hírlap, 8.old.
Hetente egy nő hal meg brutális
bánásmód miatt
Kampány a családon belüli erőszak ellen
Magyarországon közel félmillió nő számára jelent
fizikai fenyegetettséget és veszélyt a családon belüli erőszak. Környezetük és a
hatóságok közönye egyaránt hozzájárul, hogy következmény nélkül maradnak a
házas- vagy élettárs által elkövetett brutalitások. A NaNE plakátkampányt
indított a családon belüli erőszak ellen.
Hazánkban a legóvatosabb kimutatások szerint is, hetente egy nő belehal a
családon belüli erőszak következményeibe. A
nők egyötödének jelent közvetlen fizikai fenyegetettséget és veszélyt a
családban történő brutalitás. A legtöbb európai országban külön törvénycsomagban
szabályozzák a családon belüli erőszak kezelését, és bűncselekményként tartják
számon. - Ha Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, elkerülhetetlenné
válik a jogharmonizáció, vagyis a jogalkotók nálunk is kénytelenek lesznek
bűncselekményként kezelni az ilyen eseteket - mondta el lapunknak Wirth Judit, a
nyolc éve működő Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) Egyesület elnöke. A
szervezet három hónapon át tartó plakátkampányt indít, öt forgalmas fővárosi
aluljáróban helyezik el a családon belüli erőszakra felhívó plakátokat. Azt is
fel kell mérni, hogy a civil szervezetek bevonása nélkül az állami szabályozások
önmagukban nem lehetnek eredményesek. Az áldozatok szinte semmilyen társadalmi
támogatásban sem részesülnek, a rendőrség sokszor ki sem megy a bejelentés
helyszínére. Ha mégis kiszállnak gyakran lebeszélik az áldozatot a
feljelentésről. Az ügyvédek, bírák, pszichológusok és orvosok pedig számtalan
esetben megkérdőjelezik a bántalmazás tényét. Ezzel még megalázottabb helyzetben
érzik magukat, mint eredendően.
Az ENSZ 1979-ben fogadta el a nők elleni
hátrányos megkülönböztetés minden formájának eltörléséről szóló egyezményt
(CEDAW), amelyet hazánk 1982-ben ratifikált. A világszervezet nyolc évvel
ezelőtt minden kormány felelősségének nyilvánította a nők elleni erőszak
kezelését és megelőzését.
A NaNE segélyhívó telefonszámát fél év alatt 2500 kétségbeesett nő tárcsázta.
Leggyakrabban azok telefonálnak, akiknél a lelki terrort már fizikai is kíséri.
***
2001.október 26.
Élet és Irodalom, 4.old.
ÉLET
Szept. 11. óta minden megváltozott: érdeklődésünk némiképp leszűkült, a terrorra fókuszálunk, a
fény felé fordítjuk a postai úton kikézbesített levélküldeményeket, az esti
tévéhíradókban a zöldes fényben derengő, holdjáró ruhás alakok afganisztáni
terepgyakorlatait nézzük, reménykedve, hogy bin Laden esetleges vége nem jelenti
egy új nemzetközi terrorhullám kezdetét. Kérdés azonban, mennyire változott a
hétköznapi kultúránk, mennyire lettünk érzékenyek az erőszakra, például mennyire
látjuk meg a terror potenciálját ott, ahol eddig n e m i s s e j t e t t ü k. És
mivel az FTC-stadion területének kivételével Magyarország is a civilizált világ
része, nálunk is nyilván kimutatható mindaz, amiről az európai életmódmagazinok
hetek óta cikkeznek: az emberek magukba fordulnak, merengőbbek, kevesebbet
utaznak, többet járnak templomba, előtérbe kerül minden, ami privát és ami
szent, első helyen természetesen a család.
A család, amelyben - hazai becslések szerint - minden ötödik nőt rendszeresen ver a férje vagy az élettársa: a család
amelyben több mint félmillió nő számára a fizikai és lelki szenvedés, a verés
vagy a megerőszakolás csupán hétköznapi tapasztalat a sok közül: a család
amelyben a gyereket minden nyilvános kontroll nélkül, napi szinten lehet verni,
erőszakolni, porba alázni.
Minderre egy olyan civil szervezet hívja fel a figyelmet óriásplakát-kampány
formájában, amelynek már a neve is súlyosan nevetségesnek számít hazai pályán,
nemhogy a kérdés, amit felvet. Mi az, hogy Nők a
Nőkért Együtt az Erőszak Ellen? NaNe! Magyarországon nemhogy női, de semmilyen,
szabad individuumok közötti önkéntes és természetes szolidaritás nem létezik,
„szolidaritáson” eleve az állami tb-t értjük, „nő” pedig minden olyan
lakberendezési tárgy, amelyik egy ideig dekoratív és készséges, aztán gyereke
lesz, mos, főz, vasal, majd amortizálódik. Ha pedig nem tanulja meg, ki az úr a
házban, kap egy maflást, akárcsak a gyerek, lásd még a jövő reménysége.
Különösebb jóstehetség nélkül már most sikertelennek mondható a NaNE Egyesület
kampánya egy olyan társadalmi közegben, amely eleve és kizárólag az áldozatot
(esetünkben: a nőt) hibáztatja minden elszenvedett megaláztatásért: ez azonban
semmit nem von le a dolog értékéből. Sőt.
Morvai Krisztina fontos könyvéből (Terror a családban. Budapest, 1998), valamint a NaNE, a Nővonal,
a Nyílt társadalom Alapítvány Női és Gyermekjogi
Jogvédő Programjának gyakorlatából pontosan tudjuk, hogy a nők verése és
megerőszakolása, a gyermekek bántalmazása független osztályhelyzettől,
társadalmi státustól, IQ-szinttől: a prolik a panelben éppúgy verik az asszonyt,
mint a jogász- vagy orvosprofesszor a Rózsadombon, miközben nyílván
szörnyülködve nézik, mit csinálnak a tálibok a nőkkel, mert a korbácsolás még
oké, az kvázi kijár, de hogy el is függönyözzék őket, az már túlzás.
Magyarországon a nőket érő családi erőszak, a
munkahelyi zaklatás, az intézményes, és hallgatólagos szexizmus minden
pszeudovita és civil kezdeményezés éppolyan megkérdőjelezhetetlen tabutéma, mint
a rendszerváltás előtt az egypárti uralom. A családon belüli erőszak éppúgy
magánügynek számít, mint amikor a rendszerváltás előtt a rezsim kikérte magának,
hogy a nyugat szóvá tegye belügyét, az emberi jogok megsértését. Holott, az
erőszakos bűncselekmények között kiemelkedő nagyságrendű a családon belül,
többnyire az otthon falai között elkövetett erőszakos cselekmények száma. (...)
A legvalószínűbb elkövető a házastárs, élettárs, volt házastárs, volt élettárs”
- állapítja meg még a Szociális és Családügyi Minisztériumnak az ENSZ számára
készült jelentése is.
Nehéz ügy. Nem lehet minden magyar férj mögé amerikai kommandóst
állítani.
-sl-
***
2001.október 30.
Blikk, 13. old.
Azonnal hívjuk a rendőrséget, ha dulakodást hallunk
Minden ötödik nőt bántalmaznak
Ahogy azt a Blikk már korábban megírta, kampányt indított a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NaNE) Egyesület.
Akkor a bántalmazott hölgyeknek igyekeztünk segítséget adni biztonságuk
megteremtéséhez, most azzal foglalkozunk, hogy miben segíthetünk, ha ismeretségi
körünkből rendszeresen bántalmaznak valakit.
Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a férje
vagy az élettársa - derül ki a NaNE Egyesület kampányából. Ezek a nők többnyire
szégyenlik a bántalmazást, sokszor önmagukat hibáztatják. A segítségnyújtáshoz
először is fel kell ismerni a bántalmazásra utaló jeleket. Ezek a
következők lehetnek:
Több sebe, sérülése van, karján, fején, arcán, mellén és hasán külsérelmi
nyomok vannak (különösen ha terhes). Ezek származása homályos, ésszerűtlen magyarázatokat ad. (pl.: leestem a létráról).
Többször magyarázat nélkül hiányzik a munkahelyéről.
Ha megérintik, elhúzódik, megretten, összerezzen, és ijedtnek látszik.
Túlságosan aggódik, mit fog szólni a férje ahhoz, amit csinál, szinte
kizárólag a férje érzéseivel hangulatával foglalkozik.
Ha partnerével együtt jelenik meg, a férfi kisajátítóan és féltékenyen viselkedik.
A férfi válaszol a nő helyett, amikor a nőt kérdezik, vagy ő veszi el a nőnek nyújtott tárgyat.
A férfi nem akarja, hogy a nő baráti kapcsolatot építsen ki.
A nő viselkedése megváltozik, amikor a férfi elhagyja a szobát.
Sokan azért nem sietnek a bántalmazott nő
segítségére, mert nem akarnak direkt módon beavatkozni a család életébe. A
segítségnyújtást azonban kíméletesen is meg lehet kezdeni például a következő
kérdéssel: "Többször találkoztam már olyan nőkkel, akiknek ugyanilyen sérülésük
volt, mert a partnerük megverte őket. Megkérdezhetem, hogy magával is ez
történt-e?" Ha a nő elismeri, hogy partnere bántja, a továbbiakat tehetjük:
A legfontosabb, hogy megértsük, meghallgassuk, és hagyjuk, hogy ő maga döntsön. Ne kérdőjelezzük meg állításait.
Segítsünk neki végiggondolni lehetőségeit, hogy hová (szervezetek, intézmények) és kihez (megbízható rokonok, barátok) fordulhat
segítségért.
Adjuk meg neki segélyvonalak telefonszámát, anyaotthonok, átmeneti szállások, tanácsadók címét.
Ha a szomszédból bántalmazásra utaló hangokat hallunk, azonnal hívjuk a rendőrséget. Ne törődjünk bele a
"majd ha vér folyik" kijelentésbe!
További információkat és segítséget kaphat a következő számokon:
NaNE segélyvonal (segítség krízishelyzetben, lelki támasz, jogi és egyéb tanácsok bántalmazott nők és gyermekek részére):
06(80)505-101, üzenet: 267-4900. Az egyesülettel levélben is felveheti a kapcsolatot. Postacímük. 1447 Budapest, Pf.: 502.
Eszter Ambulancia (pszichoterápia szexuális erőszakot elszenvedett felnőttek és gyerekek számára): 466-9872.
Kék Vonal (segélyvonal problémákkal küszködő, veszélyben lévő gyermekek és fiatalok számára): 06(80)505-000.
Menhely Alapítvány diszpécserszolgálata (aktuális információk krízisszállókról, éjszakai hajléktalanszállásokról): 3384186.
***
|
